Aspektusok

Óriás, bódító orgonacsokor –

karjaimban hurcolom így májust közelítve

mint múlt év ilyentekor

és úgy harmincegynehány éve

dús-lila illattá varázsolni lakást –

várja feleség és várta mindig anyám;

kedvenc színe volt a lila és öröme

           nagy csokorba szedett lila orgonám.

Orgonanyílás, ballagás már régen egy nekem;

búcsúzó diákok kórusa májusi éjeken

mit széles szájú mosollyal évzáró követ –

s már tudom hogy itt a nyár pipacs és szarkaláb –

ó tünékeny idő — átfesti a határt

varázslatos ősz vörös, okkersárga színe,

kék-fekete bogyók, galagonya, díszlik cserszömörce

s míg új lendületet kap az iskolatáska

hosszú útra készül ezernyi madárka

és készül mindenki a hófehér télre

összegyűl a család Vivaldi-zenére –

tél, tavasz, nyár, ősz – változó évszakok;

s újra, ismét érzem az orgona illatot

min lényem lassan lebeg, hullámzik, elmerül,

csak visszhangként hallva végtelen messzirül –

déd- vagy ükunokám idéz: az én anyám

kedvenc színe volt a lila, és öröme

             nagy csokorba szedett lila orgonám.