Hálaima

Tűnnek az évek évtizedek

már libasorban mind a diák

apraja-nagyja mondja vivát

öt-hatezer tán kit szeretek –

bár vala köztük néha svihák

Mért „vala” – kérded – így felelek;

tűnnek az évek évtizedek –

Ég fele mondok hálaimát