Osztálytalálkozó

Ötvennégy évesek.

Rám szinte mint apjukra tekintenek.

Hát igen, mondhatni nevelőapjuk vagyok,

                                                        voltam talán –

sztorik, történetek, képek

sorjáznak, mint érett körték a körtefán;

fotózzátok serényen, ősz van, érzem, a

gyümölcs, mint tudjuk, ilyenkor előbb-utóbb

                                                                    lehull,

a képek, képsorok maradjanak nektek

hosszan, mementoul –

albumba rejtve akár többszáz éven át

ifjú utódoknak mesélnek majd rólunk –

vállalható; igen, ilyenek voltunk

és hogy „lehull a virág…”

                                                            2018. 10. 06.