Őszvégi sanzon
Megjelent a „Tűzőrzők antológia 2011” c. kötetben
Most, hogy lefutottam ötezer méterem,
mindent befogadón, tisztán elmélkedem
s gyönyörködöm az őszvégi langymeleg, talán
utolsó napfényes, aranyló délután;
köszöntenek színes buszok, panel-falak, –
utcák, terek embertömeget ontanak,
ezüst cipő, feszes nadrág, nyitott dzseki
lejt könnyedén s míg száz szemgolyó stíreli,
a türkiz karmoktól sem tör ki most a frász, –
lám, mit jelenthet a fény, no és a futás!
Emelkedett kedvem galériába hív,
csak egy lépésre van s tudom, hogy nem naív
a várakozás; a képtár absztrakt világa,
a színek, fény-árnyékok ritmus kavalkádja
szövődve lét-emlékkel – mint mikorrhiza*
az orchideával – múló időmet gazdagítja.
* mikorrhiza = gombás gyökér (szimbiózis)